Avagy hogy kirándulunk mi a gyerekekkel "zölden"

Gyerekek a hátizsákban

Magas-Tátra minikkel miniben

2018. szeptember 28. - Hátizsákkal

Azt mondják a Magas-Tátra nem gyerekes terep. És ha a térképet nézem,  elsőre tényleg így tűnik, hogy nagyok a távolságok, és sokat kell menni, ha az ember szép helyeken akar túrázni. De szeretjük a Tátrát, mert gyönyörű,  így hát felpakoltunk és nekivágtunk, hogy bejárjunk 3 mini túrát az ősszel.

A Tátra egészen más terep, mint az Alpok, és nem csak azért mert gránit,  vagy mert kis kiterjedésű magashegység, hanem mert itt nincsenek mindenhol -nyáron is működő - felvonók, vagy autós hegyi utak, hogy pár km-es túrákat szervezzünk magunknak. Itt kell a lábunk, ha igazán szép és magas helyre akar jutni az ember! ;) Na persze ez a varázsa is a hegynek! :) Gyerekekkel mégis fontos, hogy bejárható utakat találjunk, és ne monoton gyaloglás legyen az egész kirándulás. 

20180918_085552.jpg

Három kisebb túrát terveztünk 4-5km-es max. távolságokkal, ami a szint és a terep nehézségei miatt bőven elegendőnek tűntek, az amúgy hazai terepen akár 8km-t is túrázó mini csapatunknak (4éves lábon,  mindjárt2éves lábon és háton).

Első nap a Tarajkát (Hribienok 1284m) céloztuk be, mert ez a túra szinte a szállasunktól (Novy Smokovec) indult. Ide megy fel sikló is, de ez csak a B terv volt ;) Az alsó állomástól a kék, majd piros(magisztrále) jelzésen körben jutottunk fel a Tarajkára,  ahol egy csomó faragott medve várt :) Ez volt a sikló felső állomása is, igy nagy volt a nyüzsgés. Elsőre ennyit is terveztünk, ami ezután jött,  az a "majdmeglátjuk" kategória már.
Kis pihenés, játék és ebéd szünet után továbbmentünk a piros jelzésen a Tarpataki-Nagy-vizeséshez. Itt egyszercsak szembetaláltuk magunkat egy rókával. Igazi, vörös, nagy és gyönyörű. Pár másodperces farkasszemezés után elszaladt, mi pedig visszakanyarodtunk Tarajka felé, de ez így egyben mesés volt. Mivel a Kicsi közben bealudt , így egészen az autóig mentünk le, nem sikloztunk lefelé sem. Csak elméletben "szakértettük" meg, hogy hogyan működik és mikor indul, miért forog a kerék, mikor mozog a sodrony és még kb.4 millió fiús kérdés... de álltuk a sarat! �
Végül is 10km lett az első napunk (a délutáni bevásárlással együtt, mert elfelejtettük leállitani az "alkalmazást"), de a gyerekek este még focimeccset rendeztek az udvaron, szóval azt hiszem jól bírták. A siklóval ez a túra könnyen rövidíthető és igazán kisgyerekes terep volt.

20180917_112447.jpg

Másnapra a  Csorbató feletti Elülső-Szoliszkó csúcsot (2093m) néztük ki, ami az egyik legkönnyebben járható 2000-es. Mivel  az út maga nem hosszú, úgy döntöttünk, hogy belefér, ha vonattal megyünk a tóig, és nem autózunk. Vonatmániás gyerekekkel már kb.ez is elég lett volna egy napra!

A tótól felvonó visz fel 1840m-re, ami nagy segitség. Fent kicsit hűvös és felhős hegyi időjárás fogadott, úgyhogy hamar elindultunk felfelé. Szép lassan bandukoltunk fel a törpefenyők között a lépcsős sziklákon. A 4 évesem is könnyen ment/mászott felfelé és nagyon élvezte. Neki nincs tériszonya velem ellentétben. Kb. egy óra alatt értünk fel, de megérte. Igazi mászós élmény volt néhol még nekünk is. Lefelé kicsit hosszabb volt az út a "sziklalepcsőkön". A felvonótól a csúcs oda-vissza nincs 2km sem, és kicsit több mint 2 óra alatt "megjártuk", de ebéddel, játékkal és a vonatozással mégis fullos nap lett belőle. És igen, este volt foci is... 

 

A következő úticél a Kő-pataki-tó volt, vagyis egész pontosan a tótól a Nagy-Morgás hágó felé vezető út (szintén a magisztrále). A tóig ami 1751m-en van,ismét felvonóval mentünk. Innen indultunk el hágó felé a kővel kirakott úton. Tudtunk, hogy a hágóig nem jutunk el, vagyis sejtettük, és mivel időközben úgy befelhősödött, hogy nagyjából 30m-re láttunk, tényleg visszafordultunk kb.félútról inkább játszóterezni (a tó mellett 1751m-en. ..). A fiúk elvezték a köveken botorkálást, még akkor is ha kilátás nem nagyon volt... :) A játszótérről aztán a csodás panoráma kárpótolt, és ezzel búcsút is vettünk a Magas-Tátrától.

Hazafelé tettünk egy kis kitérőt a Bélai-Tátra felé, azaz megnéztünk a hegyet a másik oldalról is. Egészen más arcát mutatja a hegy onnan. Zár település után pici sipályák fogadtak, és onnan indult egy zöld túristaút, amin egészen a Zöld-tavi menedékházig lehet eljutni. Mi persze ezt nem is terveztük, csak besétáltunk egy kicsit, hogy aztán jólessen az 5,5 óra autózás hazáig, de igy is szép volt.

20180919_094747.jpg

Nagyon szép kis nyár záró lett ez így... �

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://hatizsakban.blog.hu/api/trackback/id/tr3114246197

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.