Avagy hogy kirándulunk mi a gyerekekkel "zölden"

Gyerekek a hátizsákban

Gyerekből túrista? Túrázó gyerek? Hogy is van ez?

2018. november 08. - Hátizsákkal

Hogy lehet megszerettetni egy gyerekkel a természetet és a túrázást? Jó kérdés! Talán sehogy, azaz ezt nem lehet tanítani (ahogy semmi mást sem kiskorban), csak és kizárólag a jó példa segít. Nálunk legalábbis csak így megy. 
Szóval ha Te szeretsz túrázni, és mentek is rendszeresen, akkor a gyerek is csípni fogja, mert miért ne tenné, neki az az igazi közege! Szabadság, jó levegő, mozgás! 
Ha még Te sem vagy nagy erdőjáró, akkor pedig itt az ideje, hogy együtt kipróbáljátok ezt is! 

A túrázás nem nagy ördöngősség, ezt valljuk be, és idővel mindenki kitapasztalja, hogy neki hogy jó és kényelmes. Elsőre tehát nem kell semmi extra:

  1. nézz ki egy közeli terepet, erdőt, ahol vannak túristautak, lehet egy picit menni távol az autóktól, házaktól. Nem kell nagy távolság sem!
  2. öltözzetek fel kényelmesen és rétegesen
  3. vigyetek enni és innivalót, egészséges nasikat, és zacskót a szemétnek, ill. a gyűjtögetéshez . :)

A túrát természetesen a gyerek(ek)hez kell igazítani, számít, hogy mennyi idősek, mennyit tudnak menni, és kell a motiváció is, hogy ne unatkozzon a háti hordozóban sem. Az én fiaim imádták piciként a faleveleket akár zöld, akár már száraz állapotban voltak. Mármint a levelek. 

Később a kő volt a főszereplő és azzal sétáltunk, dobálták a pocsolyákba vagy a porba. Sok olyan dolgot lehet csinálni túra közben, amit otthon vagy játszótéren a nagyobb népsűrűség miatt nem megengedett. De ugyanilyen menő dolog a toboz/makk/gesztenye/akármi gyűjtés, vagy egy jó kis szalonnasütés (gyerekverzióban persze), vagy ami most épp a legaktuálisabb, az avardobálás és a falevél rugdosás! Igazán jó móka!

img_20181104_135456_788.jpg

Később akár már az uticéllal is lehetett inspirálni egy két éves gyereket. Mentünk 20 métert a következő pocsolyáig, aztán 50et egy kanyarig, 200at a következő magaslesig. A jelzéseket is lehet keresni vagy mi megbeszéltük, hogy mit csinálnak az erdei állatok, hol laknak a bogarak és a baglyok. Igazából egy anya/apa tudja, mi az a téma, ami eltereli a gyerek figyelmét a gyaloglásról, és közben csak úgy fogynak a (kilo)méterek. A túrát nyilván a család kapacitásához kell igazítani, azaz mennyit tud menni, aki már saját lábon megy, mennyit tud/hajlandó utazni, akit még cipelni kell, vagy e kettőnek mi az optimális kombinációja! :) (Zárójelben jegyzem meg, hogy vannak nehézségek, de nem ér feladni! )20180601_142250.jpg

Nem egészen 2 évesen az első 3 km-t egy tó körül tettük meg az Őrségben. Ott aztán volt minden, kő, kacsa, nádas. A gyerekek örökmozgók, de nem monoton gyaloglásra vannak kitalálva,így nem is ezt kell elvárni, csak élvezni a szabad levegőt, aztán haladni ahogy engedi! :) A cél maga az út!

Ha elfáradt megálltunk pihenni, csináltunk valami mást, de lehetőség szerint nem cipeltük. És nem is sürgettük. Így értünk az első "igazi" (nem Hátihordozós) túránk végére. :) A túrázós kedvük pedig azóta is töretlen, és egyre jobb és szebb helyekre jutunk el közösen!

Jó barangolást Nektek is!

 

A bejegyzés trackback címe:

https://hatizsakban.blog.hu/api/trackback/id/tr3614189917

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

DogTheDog 2018.11.11. 10:16:30

Nekem ket fiam van, 5 es 10 evesek. Tavaly kezdtunk veluk turazgatni. Havi egy-ket alkalommal egesz napos kiruccanasokat csinalunk. Mindig az elso 20 perc nehez :D A kocsiba beszallva az elso 20 perc botranyos, azutan lenyugszanak. Ahogy megerkezunk az elso 20 perc sirankozassal teli, majd elkezdik elvezni is ami korulveszi oket.